► Hogy vagy most? 

► A lehető legjobban. Olyasmivel foglalkozom, amihez minden eddigi tudásom és tapasztalatom szükséges. 

► 2016-ig meghatározó arca voltál a Magyar Televíziónak. Öt nyári és négy téli olimpián dolgoztál, és akkor még nem beszéltem a választási műsorokról, ehhez pedig még a Corvinus Egyetemen megszerezted a választási szakértői képesítést is. Vagy ott van a Lottósorsolás — éveken át vezetted. Ezeket csak úgy hátrahagyni nem lehetett könnyű.

► Aki a szavannában születik, annak tudnia kell, hogy egyszer egy oroszlán gyomrában végzi. 

2016-ban egy új koncepció alapján kezdett működni  a Magyar Televízió, ennek estem áldozatul én is, csakúgy mint sokan mások. Volt egy féléves csend, aztán jött az M4 sport: nagyon jó volt, remek vezetőséggel, jó elképzelésekkel, rövid idő után ott is beindultak a változások. Most a Digi Sport Reggeli Startját vezetem szerdánként: lubickolok benne. Már korábban elkezdtem képezni magam egy másik irányba, és végül is a Magyar Televízió döntése „hozzásegített”, hogy új útra lépjek, és hogy végre én osszam be az időmet, hogy annyit legyek a gyerekeimmel, amennyit csak tudok. 

► A sport coach tevékenység és az ő képzésük az új utad. Úgy látom, ebben teljesedsz ki.

► A Károlin szerzett supervisor diplomám azt jelenti, hogy szakmai szempontú személyiségfejlesztéssel foglalkozom, segítek a munkahelyi problémák tudatosításában és feldolgozásában. A coach lényegében egy speciális, mentális „személyi edző”, akinek az a feladata, hogy A pontból B pontba juttassa el az embereket azt felismertetve, tudatosítva, hogy melyek azok az értékek, amelyek megvannak egy emberben, amikre építkezhet. A sportolók akkor is szívesen beszélgettek velem, amikor egy-egy verseny közvetítése véget ért. Sok mindent megosztottak velem. Ez történik most is, csak én már sokkal tudatosabban segítem őket. Volt egy sérült focistám: kétségbe volt esve, hogy a rehabilitáció alatt lemarad.  Azt kérdeztem tőle, mire adott lehetőséget ez a sérülés, mit csinált most, amit eddig nem – ezzel kezdtünk dolgozni. Ráébredt, hogy míg egy normál edzésen harmincszor rúgott kapura, addig a sérülés miatt a külön edzővel dolgozva 90-szer. Ez idő alatt jóval többet foglalkoztak az „ügyetlenebb” lábával is, amivel nem szokott gólt rúgni – a sérülés lehetőséget adott számára, hogy ezt az oldalát is fejlessze. Amikor visszatért a csapatba, magabiztos volt, tele önbizalommal és bizonyítási vággyal. A felismerés a fontos, és ami abból következik. A jelmondatom: a legjobbat hozd ki magadból!

► Nem ezt csinálja a sportpszichológus?

► A pszichológus általában a jelen problémáit a múltból igyekszik levezetni, el nem varrott szálakat becsomózni, valamint segít rutinokat kialakítani. A cél hasonló, az odáig vezető út szakmailag különböző. Mi egészséges, teljesítményorientált sportolók aktuális, mentális nehézségeivel foglalkozunk. Fontos, hogy a sportoló minden rizikófaktort ki tudjon zárni verseny előtt, de fontos az is, hogy pontosan tudja, hogy mit ér, és az önbizalmát saját maga építse fel a segítségemmel, a kérdéseim megválaszolásával. 

► Míg beszélgetünk, ott figyel két nyuszi a teraszon. Hogy kerültek ide? 

► Van némi lelkiismeret-furdalásom miattuk. A gyerekek vágya volt, de úgy gondoltam fontos lehet, hogy megtanuljanak gondoskodni, felelősséget vállalni. Gyerekkoromban nekünk is rengeteg állatunk volt, de mi vidéken éltünk, kertes házban és a kisállatok mind kint voltak az udvaron, nem a házban. Most társasházban élek a gyerekeimmel, a kutya nekem elképzelhetetlen a lakásban, neki sem lenne jó. Díszhalaink az első pillanattól voltak, de azok ugye nem „beszélnek”, nem lehet velük játszani, így jött a hörcsög, akit rendszeresen vittünk sétálni. Egy ilyen alkalommal azonban höri meglógott. A nyuszik jó ötletnek tűntek, de nekik is sokkal több törődésre, szeretgetésre, simogatásra van szükségük. Persze a tisztításuk, etetésük is sokszor rám marad…

Vincze Kinga