Ez a 11 éves kisfiú tart a tanárától (lehet, hogy többtől is), tart a növekvő munkaterheléstől, tart attól, hogy hogyan fog megfelelni, amikor majd az osztály és a tanár színe előtt meg kell szólalnia. Nem az öröm, a várakozás a domináns érzés benne, hanem a félelem. Ennek a kisfiúnak a fejében felnagyítottak a szorongást generáló lehetséges tényezők, nem tanulta még meg, mit is kezdjen velük. Az iskolában eltöltött eddigi négy éve alatt nem fejlődött ki benne az önbizalomnak az a mértéke, amire szüksége lenne, hogy bátran szembenézzen az ismeretlen iskolai kihívásokkal. Ennek több oka is lehet, de a felnőtt támogatás és mintaadás hiányosságai biztosan szerepelnek közöttük. A szülő(k)nek nem szabad magára hagyni gyermeküket a félelmeivel, mert a félelem okozta beszűkült tudatállapotban egyedül, segítség nélkül nem fog tudni megoldást találni a problémáira, nem fog jó mintákat kapni a stressz okozta negatív hatások ellensúlyozására.
Különböző életkorú gyerekek különböző stresszt okozó hatásoknak vannak kitéve. A középiskolás számára például a felvételire felkészülés, az állandó és véget nem érő felmérők és témazárók jelentenek komoly stresszforrást. Amikor a gyerek úgy érzi, hogy nem illik bele az osztályközösségbe, esetleg az osztálytársai zaklatják, erős negatív nyomás alatt áll. 
Kisebb gyerek esetében a szülők és a tanárok feladata, hogy megértsék a gyereknek feszültséget okozó tényezők természetét, és megtanítsák neki, hogyan tud védekezni a stressz hatásaival szemben. A felsős és/vagy középiskolás gyerekeket már be lehet vonni a megfelelő megküzdési technikák megtalálásába és begyakorlásába.
Fontos, hogy a gyerek rendezett környezetben tudjon tanulni és pihenni, legyen állandó napirendje, amit követhet. A rend és az állandóság hatékony támasztékot jelentenek a stresszes helyzetekben. Meg kell tanítani a gyereket tanulni, hogy képes legyen nagyobb mennyiségű tananyagot is kezelni. Meg kell mutatni neki, hogyan tudja a feladatait kisebb, könnyebben teljesíthető részfeladatokra bontani. Rá kell vezetni, hogyan tudja jól beosztani az idejét, hogy abban legyen munka, testedzés és szórakozás is. A szülőnek nem szabad hagynia, hogy a gyerek késő éjszakáig fentmaradjon, még akkor sem, ha a tanulás miatt teszi ezt. A megfelelő mennyiségű alvás és pihenés elemi fontosságú. 
A stressz hatására sok gyerek zavarba jön, pánikba esik. A szülők és a tanárok felelőssége, hogy ha ez esetleg bekövetkezik, segítsék vissza a gyereket a valóságba. A zavar és a pánik ugyanis a legtöbbször nem reális helyzetértékelésből fakad. Ha a szülő azt veszi észre, hogy a máskor kiegyensúlyozott gyerek rosszkedvű, nem szívesen megy az iskolába, esetleg váratlanul megbetegszik – hogy súlyosabb tüneteket most ne is említsünk –, akkor első dolga az legyen, hogy megpróbálja megérteni, valójában mi a baj, másodszor pedig beszélgessen a gyerekkel a problémáról addig, amíg az értékelését meg nem változtatták a gyerek fejében. 
Szívesen tanácsolom minden szülőnek és minden tanárnak, hogy tanítsák meg a gyereket hatékonyan relaxálni. Ez egyike a legnagyobb életre szóló ajándékoknak, amit egy ember kaphat, mert a relaxáció képessége a stresszel való megküzdés egyik leghatékonyabb fegyvere.
Fábián Tamás 
pszichológus

Gyógyhír Magazin