![](/images/gyhsm.png)
![](/images/gyhsm.png)
Az USA-ban működő, az ízületi gyulladásban szenvedőket már több mint 70 éve támogató szervezet, az Arthritis Foundation (AF) adatai szerint Amerikában a betegségcsoportban érintettek jelentős részénél alakul ki előbb-utóbb súlyos depresszió. Az AF szakemberei szerint ennek fő oka, hogy a páciensek nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni néhány hétköznapi helyzettel. Mit tehetnek ez ellen a betegek és környezetük?
Végtagjaink sokféle mozgását a csontok végén lévő ízületek teszik lehetővé, melyeket a porcok, az ízületi tok, illetve az utóbbiban lévő ízületi folyadék együttesen alkotnak. Az ízületek gyulladásos betegségének számos típusát különbözteti meg az orvostudomány az érintett ízület, illetve a kór előidézője alapján (a különböző fertőzéseken kívül okozhatja ezeket pl. anyagcserezavar, illetve autoimmun folyamatok is). Mindegyik típusban közös ugyanakkor, hogy lényegében a már említett ízületi tokot belülről burkoló ízületi hártya gyulladásáról van szó, aminek következtében felgyűlik az ízületi folyadék – tulajdonképpen ez felel az érintett ízületen megjelenő duzzanatért, valamint a fájdalomért. Az évekig fennálló – azaz krónikus – ízületi gyulladás következtében az ízület elmerevedik és deformálódik, és így korlátozza a beteg mozgását.
Elgondolkodtató adatok
Az Arthritis Foundation adatai szerint a kb. 325 milliós lakosságú USA-ban közel 55 millió olyan felnőtt élt, akiknél orvos diagnosztizálta a betegséget, ám a szervezet mintegy ennek kétszeresére teszi a valós betegszámot: azaz minden harmadik felnőtt érintett lehet. A páciensek jelentős része ráadásul betegsége miatt súlyos ízületi fájdalmakkal kénytelen együtt élni: az AF 2002-ben 10 és fél millió, 2014-ben viszont már csaknem másfélszer ennyi, kevés híján 15 millió ilyen páciensről tudott. Végül pedig a krónikussá váló ízületi gyulladás nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is óriási terhet jelent a betegeknek: ahogy már korábban szó volt róla, az AF 2014-es adatai szerint a 45 év feletti, krónikus ízületi gyulladásban szenvedő betegek mintegy harmada számolt be major depresszióról vagy szorongásos tünetekről, amelyek amiatt alakulhattak ki náluk, hogy mozgásuk korlátozottsága miatt nehezen képesek megbirkózni az olyan rutinfeladatokkal is, mint pl. a főzés vagy a tisztálkodás. (A témával kapcsolatban további hasznos információkat olvashatunk angolul és tölthetünk le PDF formátumban a szervezet honlapjáról: arthritis.org.)
Hogyan segíthet a család?
Az érintettek életminőségének javulásáért, testi-lelki jóllétéért sokat tehet családjuk is. Például egy idős, egyedül élő szülőnek az is komoly támogatás lehet, ha segítünk neki végiggondolni, hogyan tehető otthona biztonságosabbá, élhetőbbé. Jó ötlet lehet adott esetben a lépcsők helyett feljárót, rámpát kialakítani, elektromosan távirányítható nyílászárókat beépíteni, kaputelefont beszereltetni. Az elektromos aljzatokat, kapcsolókat is át lehet helyeztetni úgy, hogy a betegek könnyebben hozzájuk férhessenek. Különböző korlátok, kapaszkodók beépítésével is egyszerűbbé lehet tenni a napi rutin elvégzését. A konyhában, fürdőszobában a csaptelepeket könnyebben kezelhetőkre lehet cserélni, fájós kézzel egyszerűbb például a gömbfejes változattal bánni, mint a hagyományossal.
Pap Gyula