

A prosztata jóindulatú – vagyis nem daganatos, szakszóval: benignus – megnagyobbodása a leggyakoribb elváltozása a dülmirigy néven is ismert szervnek. Kik tartoznak az elváltozás rizikócsoportjába, és mit lehet tenni a prevenció érdekében?
A jóindulatú prosztatamegna-gyobbodás esélye az életkorral együtt progresszívan nő – megjelenése a 60 éveseknél 50, míg a 85 éves férfiaknál már 90%-os valószínűségű, miközben az érintettek mintegy harmadánál okoz az elváltozás olyan tüneteket, amelyek kezelést igényelnek. Az életkoron kívül más tényezőkről is tudunk, amelyek hajlamosítanak a benignus prosztatamegnagyobbodásra. Ilyenek például a diabétesz, egyes szívbetegségek – valószínűleg közvetetten, az orvoslásukra szedett úgynevezett béta-blokkolók miatt. Megjelenésének az életmódhoz is köze lehet – vizsgálatok szerint ugyanis túlsúlyosaknál gyakoribb ez az elváltozás. Szintén gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek valamelyik vérrokonánál (apjánál, nagybátyjánál, fiútestvérénél) jelentkezett a probléma.
Mikor jelennek meg a panaszok?
Ezzel kapcsolatban érdemes megnézni néhány szakmai szervezet ajánlását. Az Amerikai Urológiai Egyesület (American Urological Assotiation; AUA) a 40-54 közöttieknél még nem, az 55-69 évesek körében viszont már indokoltnak tartja a kétévenkénti prosztatavizsgálatot. Ezzel szemben az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society; ACS) már korábbi életkort határoz meg: szerintük már 50 éves kortól indokolt a rendszeres szűrés, illetve például a gyakrabban érintett afroamerikai férfiak esetében a 45. életévtől.
Azok közül, akik koruk vagy a fent ismertetett tényezők miatt a kockázati csoportba tartoznak, sokan már a közismert tünetek megjelenése előtt, megelőzés céljából kezdenek fogyasztani olyan természetes alapú készítményeket, melyek előállításához igazolt hatású gyógynövényeket használnak fel.
Pap Bence