Aztán már a telefonálásaink is furcsábbak, egyre több szót nem értünk, vagy ha barátainkkal találkozunk, sokkal gyorsabban elfáradunk, mert észre sem vesszük, hogy tudat alatt egyre jobban kell figyelnünk, szó szerint „fülelnünk”. Ez a „többletmunka” megkeseríti életünket, kimaradunk a társalgás egyes részeiből, információkat veszítünk, nem vesszük észre, ha megszólítanak bennünket. Mindennek súlyos lelki következménye is lehet: az ember lassan feladja, hogy mindent megértsen, magába forduló lesz, és talán magányosabb is. 

A halláscsökkenés okai

Ha korábban olyan munkahelyen dolgoztunk, ahol nagy volt a zaj, okozhatta az is, de a halláskárosodás lehet egy megfázás szövődménye is. Az első lépés, hogy észrevegyük, ha valami nem stimmel. A visszatérő fülzúgás, csengés figyelmeztető jel. Az idő előrehaladtával a fül struktúrája is veszít a rugalmasságából és a benne lévő kis szőrsejtek már nem reagálnak olyan jól a hanghullámokra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk a tévézésről, vagy a zenehallgatásról, vagy a barátokkal való beszélgetésről. Figyelnünk kell önmagunkat – ahogy egyébként a gyerekeket is. 
A gyerek viselkedéséből lehet következtetnünk arra, hogy esetleg nem hall jól. „A füleden ülsz?” – kérdést ki nem kapta meg tinédzserként? A kamaszoknak többnyire remek a hallásuk, inkább csak nem mindig akarnak reagálni a világra. Azonban ha tollbamondás, diktálás során sok a helyesírási hibájuk, vagy ha viselkedési problémára panaszkodik a tanár, akkor mindenképpen érdemes beiktatni egy vizsgálatot, mert az írásban ejtett hibák, vagy a figyelmetlenség mögött esetleg hallásproblémák lehetnek. 

„Az emberi fül 0-tól 120 decibelig terjedő hangerősséget képes befogadni anélkül, hogy károsodna, és ezzel fölülmúl minden ember alkotta műszert. Hangnak nevezzük a levegő hullámszerűen továbbterjedő periodikus sűrűsödését és ritkulását. A fül szerepe, hogy ezt a rezgést átalakítsa folyadékrezgéssé, majd idegimpulzusokká és ezzel létrehozza a hallást.”

Gyógyhír Magazin