Az említett felmérés (2011–2012 National Health and Nutrition Examination Survey) adataiból kiderül, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 50 millió embert érint összesen a fülzúgás, ezen belül 20 milliót a betegség súlyosabb formája, míg mintegy 2 millióan a tinnitus egészen szélsőséges formájától szenvednek, ami már annyira akadályozza őket a normál életvitelben, a munkaválallásban és a társas kapcsolataikban, hogy fogyatékkal élőknek kell tekinteni őket.
A hazai helyzetről pedig a Magyar Tinnitus Egyesület adataira támaszkodva alkothatunk képet: szakembereik szerint a tartós fülzúgás legkevesebb 300-500 ezer embert érinthet, míg más források szerint alkalomszerűen nagyjából minden ötödik magyar küzd a problémával.

Mi is pontosan ez a betegség?
Egyik közkeletű meghatározása szerint egy olyan hangérzet, amelyet a páciens külső hanginger hiányában is észlel. Vagyis a beteg alkalmanként vagy krónikusan hangokat hall a fülében vagy a fejében. Egyesek morajlásról, dübörgésről, sípolásról számolnak be, mások például a magasfeszültségű vezeték zúgásához hasonlítják a zajt. Egyéni, hogy ki milyen erősnek ítéli meg a hangot, abban azonban a legtöbb érintett egyetért, hogy csendes környezetben a legkellemetlenebb a zúgás.
A betegségnek a szakemberek két fajtáját különböztetik meg: az objektív és a szubjektív fülzúgást. Utóbbit a páciensen kívül az orvosa is érzékelheti, többnyire egyes izmok ritmusos összehúzódása vagy véráramlás okozza. A szubjektívnek nevezett változat esetében viszont csak az érintett tapasztalja a kellemetlen hangokat. Az is fontos különbség, hogy a szubjektív fülzúgásban szenvedők egyben nagyon sokszor nagyothallók is: 90%-uknál idegi, 5%-uknál pedig vezetéses halláscsökkenés diagnosztizálható. (Lásd erről keretes anyagunkat.) Egyébként az objektív tinnitus nagyságrendekkel ritkábban fordul elő: Az American Tinnitus Association (Amerikai Fülzúgás Szövetség; ATA) 1%-ra becsüli arányát az összes esetszámban, míg a szubjektív fülzúgásét 99%-ra.

Mit lehet tenni a zavaró tünetek ellen?
Annyi bizonyos, hogy a pontos diagnózis felállítása és a terápia meghatározása mindig szakember feladata, annál is inkább, mert a tinnitus egy korábban rejtve maradt alapbetegség (kezeletlen magas vérnyomás, pajzsmirigyproblémák, az agy vérellátási zavarai stb.) kísérője is lehet. Néha életmódbeli változással is tehetünk ellene, mert a fülzúgás igazolhatóan többször fordul elő dohányosoknál, magas zajterhelésben dolgozóknál, vagy bizonyos gyógyszerek (pl. bizonyos antibiotikumok, vízhajtók, továbbá kinin és aszpirin) rendszeres fogyasztása esetén.
A tinnitus kezelésére ugyanakkor újabb és újabb módszereket fejleszt ki az orvostudomány: létezik már például olyan lágylézer eszköz, amellyel a fülzúgásban szenvedők bizonyos csoportjának tünetei fájdalmas beavatkozás nélkül, otthoni körülmények között orvosolhatók.

D. B.

Gyógyhír Magazin