

Dr. Ócsai Péter 1987-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd öt év múlva szakvizsgázott. Mezőkövesden kezdett dolgozni, édesapja patikájában. A környék szinte mindegyik gyógyszertárában helyettesített. 1993-ban került Bogácsra, ahol ma is vezeti a patikáját.
- A lehető „legjobb” pillanatban hívtam, amikor erre az interjúra készültünk….
- Szó, ami szó, a munka közepében voltunk. Aznap indult az e-recept bevezetése.
- Ha már ez a tény határozta meg beszélgetésünk kezdetét, maradjunk is a témánál, hiszen nem sokat tudunk még erről. Eszik vagy isszák? Mármint az e-receptet…
- Még mi sem tudjuk, mondhatnám tréfásan, de persze ez így nem igaz. El kell képzelnünk egy egészségügyi adatokat tartalmazó „felhőt”, amelybe az orvos minden, a beteggel kapcsolatos egészségügyi adatot feltölt, a laboreredményektől a CT képig. Ebből a „felhőből” kérdezhetem le a gyógyszer kiadásához szükséges adatokat. A beteg megválaszthatja azt is, hogy ki tekinthessen be ezen információkba. Ez azért nem jó, mert az lenne a fontos, hogy egy, a beteget nem ismerő orvos is információhoz juthasson, ha éppen sürgős segítségre van szükség rosszullét esetén. De persze mint minden új dolog, ez is csiszolódik majd. Ha innen, vidékről, egy kis településről nézem a dolgot, akkor még az is látszik, hogy vannak nehezen megoldható feladatok: például ahol az idős doktor bácsi számítógépes tudás nélkül kellene, hogy megoldja a felhőbe való csatlakozást. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér, azaz az EESZT egy komplett rendszer, amely nemcsak az egészségügyi ágazat intézményeit és szolgáltatóit összekötő kommunikációs platform, hanem egy e-egészségügyi szolgáltatási rendszer is, aminek funkciói biztonságosabbá, hatékonyabbá és kényelmessé teszik a betegek ellátását. Ez egy modern, olyan „felhőalapú” technológiát használó kommunikációs tér, ami a jelenleg elérhető legmagasabb fokú adatvédelemmel van ellátva és úgy kapcsolja össze az egészségügyi ellátókat egymással – beleértve a kórházi, a járóbeteg- és a háziorvosi ellátást, valamint a gyógyszertárakat. A gyógyszertárakban csak a beteg e-receptadatai kérdezhetőek le. Úgy vélem, a rendszer hiányosságai között az egyik legnagyobb, hogy a mentőszolgálatot még nem kapcsolták hozzá, illetve szerintem a bevezetés előtt egységesíteni kellett volna a gyógyszertörzset, kivenni belőle a már forgalomból kivont, nem kapható, vagy már nem létező kiszerelésben forgalmazott gyógyszereket.
- Térjünk vissza az Ön történetére. Miért ezt a szakmát választotta?
- Nem volt kérdés, hiszen édesapám is gyógyszerész volt, és mivel szolgálati lakásban laktunk, én a szó legszorosabb értelmében a patikában nőttem fel. Sajnos édesapám a diplomám megszerzése előtti évben ment el, így már nem láthatta, hogy nagyon hamar, 32 évesen lehettem talán a legfiatalabb gyógyszertárvezető a megyében. 1997-ben a privatizációkor megvettem az addigi munkahelyemet Bogácson, és a családunk nevét adtam neki, tisztelegve ezzel édesapám emléke előtt is. Mezőkövesdi vagyok, „matyónak” vallom magam. Bogácson dolgozom, de Bükkzsércen is van egy fiókpatikám, ahová heti kétszer járok. De ez inkább missziós feladat, mintsem üzleti vállalkozás, mindössze 1000 fő lakik a településen, persze Bogácson sincsenek sokkal többen, itt úgy 2000 ember él. A kisebb forgalomnak azonban megvan az előnye is: valóban mindenkit ismerünk név szerint, minden családi eseményről értesülünk. Marianna, a szakasszisztens kolléganőm a legnagyobb türelemmel és odafigyeléssel van pácienseink iránt. Volt például egy néni, akinek huzamosabb ideig ment a hasa, nem tudtak vele mit kezdeni az orvosok, sokat panaszkodott nekünk is. Aztán a beszélgetések alapján fény derült az életmódjára, a táplálkozási szokásaira és mi szűrtük ki, hogy laktózérzékeny, ez a probléma forrása. Sajnos én is megtapasztalom, hogy az egészségügyi ellátásban egyre többen felejtik el, hogy nem a beteg van értünk, hanem mi vagyunk a betegért. Én azok közé tartozom, akik ezt még fontosnak tartják.
- Gyermekei is követik Önt a pályán?
- Kamilla Csenge még csak 14 éves, Gréta Anna 17, még egyikőjüknél sem körvonalazódott, hogy mi a vágyuk. De bármi is legyen a döntés, abban bízom, hogy a munkához, az emberekhez való hozzáállásomból visznek majd magukkal valamit.
Vincze Kinga