Rövidülnek a nappalok. Sötétben indulunk munkába, sötétben térünk haza. Odakint borongós, nyálkás, cudar idő van, valójában semmi kedvünk kilépni a lakásból. Legszívesebben otthon maradnánk, bebújnánk egy jó meleg kuckóba, ki se dugnánk az orrunkat a védett zugból, kedvenc sorozatainkat nézegetnénk naphosszat, miközben kedvenc sütinket nassolnánk kilószám.
Fáradtnak érezzük magunkat, energiaszintünk a nullához közelít. Alig tudunk kikászálódni az ágyból. Levertség és melankolikus hangulat lesz úrrá rajtunk. Hangulatunk gyakran változékony, sokat aggodalmaskodunk, gyakran szorongás kerít minket hatalmába, nehezen koncentrálunk. Szeretteinkkel és környezetünk más tagjaival szörnyen viselkedünk, könnyen felkapjuk a vizet. Szexuális érdeklődésünk is lecsökken. Ahogy múlnak a hetek, azon vesszük észre magunkat, hogy felkúszott pár plusz kiló.
Vannak köztünk olyanok, akik minden évben rendszeresen, visszatérően megtapasztalják magukon ezeket a tüneteket. A folyamat leginkább október végén, november elején kezdődik és nem is ér véget tavaszig. (Érdekes, hogy ritkábban ugyan, de vannak olyanok, akik tavasztól őszig élnek meg hasonlót.) Egyes becslések szerint enyhébb formájában minden negyedik embert érinti. Komolyabb esetben ez az őszi-téli lehangoltság egyfajta depresszió, hivatalos elnevezése: szezonális affektív zavar.
 A dolog hátterében egy sajátos érzékenység húzódik meg. A rövidebb nappalok, ezen belül a napsütéses órák számának csökkenése megzavarja a cirkadián ritmust, az ember belső óráját. Túltermelődik a szervezetben a melatonin nevű hormon, ami a belső óra szabályozásáért felel, és szoros kapcsolatban áll a depresszió kialakulásával. Megváltozik a melatonin és a szerotonin hormon szintje az agy azon részében, amely a hangulat, az alvás és az étvágy szabályozásáért felelős. Hogy kire mennyire hat a napsütés hiánya, nagyban függ attól, hogy földrajzilag hol él az illető, milyen géneket hordoz, és milyen az agya biokémiája.
Ennek a kellemetlen, depresszív állapotnak a legjobb ellenszere a napfény. Bármennyire nehezünkre esik is adott esetben, mégis ki kell mennünk a szabadba, minél több időt kell töltenünk a nappali világosságban. Nem elég, ha kiállunk az ablakba, vagy a kocsi ablakán keresztül élvezzük az időnként felbukkanó napot, szemünknek, bőrünknek közvetlenül kell találkozni a fénnyel. Sajnos azonban nem mindig van módunk fényfürdőzni, mert lehet, hogy napokig nem bukkan elő a nap a felhők mögül, vagy munkánk nem engedi, hogy elszakadjunk az íróasztalunktól vagy a műhelyből.
Ebben az esetben segíthet a napfényt mesterségesen utánozó fényterápia. Speciális izzókkal felszerelt (10 000 LUX fényerejű) fényforrások közelében rendszeresen eltöltött 30-40 perces kúra jótékony hatású a negatív tünetek csökkentésében. Magyarországon még nem annyira elterjedt ez a megoldás, de kis utánajárással ma már bárki beszerezhet magának egy megfelelő lámpát. (Az interneten keresztül külföldről beszerezhető fényforrások árai kb.
25-30 000 forinttól kezdődnek.)
A további terápiás eszközök megegyeznek a depresszió során alkalmazott megoldásokkal. Fontos a testmozgás, a szabadban töltött idő, az egészséges táplálkozás, a rendszeres életvitel. Súlyosabb esetben az orvos által felírt antidepresszáns szedése javasolt.
Egyes kutatók szerint a téli lehangoltság, a megfigyelhető tünetek sok tekintetben emlékeztetnek a téli álmot alvó állatoknál megfigyelhető jelenségekre. Lehetséges, hogy mi, emberek is egyszerűen csak hibernálni szeretnénk magunkat, amíg el nem jön a tavasz?

Fábián Tamás
pszichológus

Gyógyhír Magazin