- Sok mindent tanult, de hogyan indult az az út, amin most ideért?

- Tulajdonképpen hálás lehetek a sorsnak és a szüleimnek, hogy először gyógyszerésznek tanulhattam. Hatalmas tudást kaptam. Azonban a természet kincsei mindig vonzottak. Már az egyetemen azért a propoliszt kutattam, mert ez egy olyan komplex anyag, ami sok mindenre jó, azonban az állaga ragacsos, nehezen kezelhető. Az foglalkoztatott, miért nem csinálunk ebből egy könnyen hozzáférhető, nagy hatású gyógyszert. Általában az orvoslás nagy kérdése, hogy hogyan lehet egy dologból, amiben rengeteg hatóanyag van, gyógyszert készíteni, amitől azt várjuk el, hogy azonnal működésbe lépjen és a hatása biztos legyen. A gyógynövények lassan, szelíden hatnak, nagyon jó kiegészítő terápiaként is használni őket. Ezért nagyszerű, hogy értek a gyógyszerekhez is, mert pontosan meg tudom mondani, melyik gyógyszer mellett milyen természetes kiegészítés a hatásos. Amikor hozzám fordul valaki, aki elmondja a problémáját, én a testéről kérdezem, de érintem a háttérben meghúzódó feszültségeket is. Nem egyszer tapasztalom, hogy vannak, akik váratlanul „kisírják” magukból a problémákat – ezért tanultam pszichológiát is.

- Tanult légzéstechnikát is.

- Homeopátiát és sóterápiát is. Az egészséghez sok minden szükséges. A jól szervezett táplálkozás például megerősíti a testet. Bárcsak többen tudnák, hogy a cékla mennyire kell a szervezetnek! Egyébként is fontos, hogy a bevitt táplálék mindig sokféle színű legyen: színes, mint az élet. Ez is hozzátartozik a harmónia eléréséhez.

- Mi adta meg a kezdő lökést ehhez az új úthoz?

- Egyszer bejött a patikámba egy néni, és mondta, hogy nem kéri a szokásos gyógyszert, mert már nincs szüksége rá. Elmesélte, hogy gyógygomba terápiára jár, ami segített rajta. Elkezdetem utána olvasni. Majd saját magamon és a környezetemen kipróbáltam őket. Azt vettem észre, hogy megnő az ember energiaszintje. Kialakítottam a saját módszeremet, ami ma már sok embernek használ.

- Nem mellesleg diplomamunkát írt a gyógygombákból …

- Az összegzés, a tudás továbbadása éppen olyan fontos, mint annak megszerzése. Itt a faluban is, és Pesten is tartottam többször előadást a gyógynövényekről, hogyan segíthetnek magukon az emberek otthon, valamint a gyógygombák hatásairól. Mivel nagyon  szeretem tanítani  amit tudok,   ezért kezdtem egy könyvet is írni a tapasztalataimról; kiadót keresek hozzá. Most kiköltöztem egy Pesthez közeli tanyára, egy kis falu mellé. Saját magam javítom a parasztházamnak azt a kis helyiségét, amit tanácsadó kuckóként fogok használni.Nemsokára elkészülök vele. Valahogy nekem a harmóniához az is hozzá tartozott, hogy megtanuljam a sártapasztással való javítást,  hogy baracklekvárt főzzek a saját kertemből, nyilván tartósító nélkül, és csalánnal permetezzek. Persze nem minden szép és egyszerű, de lehet, hogy az a jó út, amelyik  inkább nehezebb. Nekem sem sima, én is aggódom közben, főleg a lányom egyeteme, önfenntartása miatt, csak igyekszem…lehet, hogy ez már elég.

- Nagy kört járt be a fehérköpenyes patikustól a mai napig. Nem hiányzik az eredeti szakmája?

- Egyszer megkérdezte a lányom is, hogy miért hagytam ott a jó állásom. Azt mondtam, remélem, megtudod majd te is, hogy milyen, amikor azzal foglalkozhatunk, ami éppen vonz, ami kiteljesíti a szakmai életünket.  Én úgy érzem, megtaláltam az utat, amin járni akarok, és én így tudok a legtöbbet tenni: másoknak segíteni. Erre a beszélgetésre készülve jöttem rá, hogy úgy tűnik, egész életemben mindig  abba az irányban haladtam öntudatlanul is, ami örömet okozott. És amikor az örömeim áramlása elakadt, akkor tettem fordulatokat. Ha visszaforgathatnám az időt, sokkal előbb kezdenék gyógyszerészként a természetes gyógymódokkal is foglalkozni, akkor talán édesanyám is velem lehetne még.

Névjegy:

Dr. Csizmadia Bea 

1988-ban gyógyszerészként végzett, bent maradt az egyetemen, mert már a tanulmányok alatt is kutatott, egy évre rá doktorált a gyógynövényekből.  Három patikát hozott létre, most a természetes gyógymódokkal foglalkozik.

Gyógyhír Magazin