Sokan igyekeznek hasznos időtöltést találni a gyerekeknek: úszótábor, sakktábor, idegen nyelvi tábor – hogy tanuljon is valamit a gyerek. Mások a nagymamára bízzák azzal, hogy lehetőleg gyakoroljon napközben a gyerek, oldjon meg számtanpéldákat, olvassa el a kötelező olvasmányokat, ne felejtse el, amit egész évben az iskolában tanult. Megint mások maguk is számon kérik gyerekeiken a tanulást, még a családi nyaralás alatt is. Ha a gyerek nem akarja elolvasni a kötelező olvasmányt, hát majd felolvassuk neki magunk.

Elhibázott döntéseink sora vezet oda, hogy a gyerek egy ilyen nyár után fáradtabban ül vissza az iskolapadba szeptemberben, mint ahogy júniusban felállt onnan. A nyár a pihenésé kellene, hogy legyen, az – akár nekünk, felnőtteknek céltalannak tűnő – álmodozásé, lustálkodásé, a szabad játéké. Az iskolában tanév közben elsajátított ismeretek ilyenkor, a pihenés időszakában „épülnek be”, mélyülnek el, válnak készséggé – hogy azután később magától értetődő természetességgel hívódjanak elő. Mindannyian tapasztalhattuk azt a furcsa mechanizmust kisiskoláskorunkban, hogy a memoriternek feladott vers sorai otthon, tanulás közben sehogy sem akartak megragadni az emlékezetünkben – ám aztán másnap, óra előtt vagy felelés közben mégis „előjöttek” a verssorok valahonnan, emlékezetünk rejtett zugaiból. Úgy, hogy néha magunk is meglepődtünk ezen.

A jelenség magyarázata a pihenés: agyunk ilyenkor rendszerezi, tárolja, raktározza – ha úgy tetszik, „beépíti” – a tanultakat, melyek később aztán a tanulás során erőfeszítés nélkül hívhatók elő. A gyerekek agya a tanév csaknem tíz hónapja alatt irdatlan mennyiségű ismeretet, tényadatot, információt kénytelen befogadni, a beépítésre azonban jóval kevesebb idő marad. Nem túlzás azt állítani, hogy a tanév során szinte semmi – talán csak a kéthetes téli szünet alkalmas erre, de a rövid őszi-tavaszi szünetek aligha. Nyáron azonban az egész évben erős terhelésnek kitett gyerekagy végre megpihenhet és a tanultak elmélyítésére is lehetősége nyílik. De ennek nem gyakorlással, feladatmegoldással, „játékos fejlesztéssel” kell végbemennie, hanem szabad játékkal, vagy bármi olyan tevékenységgel, amit a gyerek szívesen végez (lehetőség szerint maga választ), amiben örömét leli, ami számára kikapcsolódást nyújt. A tanév közben épp elég sok elvárással kell gyermekeinknek szembenézni, így most, a nyári szünetben próbáljuk meg „békén hagyni” őket, meg fogják találni a számukra legjobb kikapcsolódást nyújtó időtöltéseket (beavatkoznunk legfeljebb akkor kell, ha ez az időtöltés egész napos monitorbámulást jelent). Ha programot szervezünk nekik, figyeljünk arra, hogy minél több időt tölthessenek a szabadban és – lehetőség szerint – velünk, a szülőkkel, családtagokkal együtt. Sajnos a mai magyar családok többségében a két szülőnek még külön-külön sincs összesen tíz hét szabadsága, emiatt a nyári vakáció szervezése komoly fejtöréssel, feszültségekkel, kompromisszumokkal és nem csekély anyagi ráfordítással jár. Törekedjünk arra, hogy a gyerekek ebből minél kevesebbet érezzenek meg, és próbáljunk mi magunk is konstruktívan állni a problémához, ne hárítsuk másokra az ebből adódó belső feszültségeinket. Nem véletlen, hogy mindig nyár elején lángolnak fel és kapnak nyilvánosságot azok a viták, melyek célkeresztjében a pedagógusok állnak, akik „érdemtelenül” jutnak tíz hét szabadsághoz. Azok, akiknek a családjában akad pedagógus, jól tudják, hogy az a tíz hét a tanároknak valójában csak hat hét szabadság, amit csak ilyenkor, nyáron használhatnak fel, tanév közben nem. És azt is tapasztalhatják, hogy a pedagógus a tanév végére ugyanúgy elfárad, érzelmileg, mentálisan és fizikailag „lemerül”, akár a nebulók. A kellő empátiával és tapasztalattal rendelkező szülők tudják ezt és azzal is tisztában vannak, hogy a gyerekek is jobban járnak tanév elején a kipihent, feltöltődött tanárokkal.

Kutatási eredmények bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akik nyáron is tanultak, ugyan jobban emlékeznek az előző évi tananyagra, mint a nyarat „lustálkodással” töltő társaik, ám októberre elfáradnak, kimerülnek. Ezzel szemben azok, akik nyáron pihentek, szeptemberre mintha valóban elfelejtettek volna mindent, de a tanév második-harmadik hetére csodálatos módon megélénkülnek az emlékeik, tudásuk mélyebb, tartósabb és a fáradtság jelei is csak a karácsonyi szünet előtt mutatkoznak rajtuk.

Fábián Tamás

pszichológus

Gyógyhír Magazin