Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization; WHO) adatai szerint szerte a világon az iskoláskorúak 60–90, a felnőttek közel 100%-ának van lyukas foga. Szintén a WHO statisztikái alapján a középkorú (35–44 éves) felnőttek 15–20%-a szenved súlyosabb ínybetegségben, ami akár fogvesztéshez is vezethet, továbbá szerte bolygónkon a 65–74 év közöttiek mintegy harmada már nem rendelkezik természetes fogakkal. A WHO szakemberei azt is leszögezik, hogy a szájüregi betegségek kockázata a gyermekeknél és az időseknél is magasabb a hátrányos helyzetű csoportok körében, továbbá hogy rizikót jelent az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás, valamint az alkohol túlzásba vitt fogyasztása.

Nyolcszázféle baktérium él a szánkban

Tegyük hozzá: a szájüreg védelme akkor is elengedhetetlen, ha történetesen egyik kockázati csoportnak sem vagyunk a tagjai. Ennek oka nagyon egyszerű, mivel a fogainkat, ínyünket fenyegető legnagyobb veszély kikerülhetetlen. Köztudott ugyanis, hogy a két vezető szájüregi betegség, vagyis a fogszuvasodás és az ínygyulladás közvetlen kiváltói a szájban lévő baktériumok. Az újszülöttek szája gyakorlatilag steril, de pár órával azután, hogy meglátják napvilágot, már megjelennek az úgynevezett normál szájflóra egyes szereplői. Az életkorral, egészségi állapottal (továbbá az aktuális testhőmérséklettel) a  szájban lévő baktériumok összetétele és mennyisége is változik – mindezt olyan alkalmi tényezők is befolyásolhatják, mint például szájunknak egy jégkrém vagy egy forró ital fogyasztását követő hőmérséklet-változása.

Ha a felnőtt, egészséges embereket vesszük alapul, akkor elmondható, hogy nagyjából nyolcszázféle baktérium telepszik meg a szájunkban, méghozzá egészen elképesztő mennyiségben (egy milliliter nyálban akár egymilliárd baktérium is lehet). Mindennek természetesen megvan az oka, hiszen e baktériumok óvják a szájüregünket borító nyálkahártyát, továbbá erősítik az immunrendszerünket. Azt is tudni kell, hogy a szájüreg tartalmaz olyan enzimeket is, melyek elsődleges feladata a tápcsatornába került tápanyagok emésztésének megkezdése. Ugyanezen enzimek (pl. a szénhidrátok lebontását megkezdő amiláz) másik funkciója, hogy meggátolják a baktériumok túlzott elszaporodását.

Ha a baktériumok elszaporodnak

És hogy mi történik olyankor, ha a baktériumok valamilyen okból (például a nem megfelelő szájhigiénia miatt) elszaporodnak? A kórokozók összekapcsolódnak és lágy, nehezen eltávolítható bevonatot alkotnak fogainkon és az ínyünk szélén, a fogpótlásokon és a fogszabályzón. Ez az úgynevezett plakk egy alapos fogmosást követően is mintegy 20 perccel elkezd kialakulni a nevezett felületeken. A fő gond, hogy az összegyűlt baktériumok olyan savakat termelnek, amelyek feloldják a fogzománcot, továbbá gyulladt állapotba hozzák az ínyt. (Utóbbi egyértelmű jele az ínyvérzés: vegyük komolyan, ha fogmosáskor rózsaszínű köpetet látunk a mosdókagylóban.) Az elhanyagolt ínygyulladás következménye lehet többek között, hogy az egyébként esetleg ép fogak is kilazulnak, majd idővel kihullanak.

Hogyan lehet megelőzni?

A megelőzés legjobb módja, ha rendszeresen járunk fogászati szűrésre. A szakember észlelheti például a fogkövet, mely úgy alakul ki, hogy a baktériumok elkeverednek az ételmaradékokkal, a fogzománcból kioldott ásványokkal és a nyállal, majd sűrű, idővel megkeményedő és elmeszesedő lepedéket alkotnak. Eltávolítására több módszer is létezik, így például az ultrahangos fogkőlevétel, vagy a különösen makacs fogkő esetében a mechanikus kaparóeszközök használata. (Az érzéstelenítő zseléknek, injekcióknak stb. köszönhetően mindegyik metódus inkább csak kellemetlenséget okoz, mint fájdalmat.) 

Sokszor a szakember azt javasolja, hogy a páciens klórhexidint tartalmazó készítmény használatával egészítse ki a szájápolást, terápiás jelleggel, mely azonban hosszabb távon elszínezheti a fogakat és megzavarhatja az ízek érzékelését – ám léteznek olyan készítmények is, melyek kifejlesztésekor úgy válogatták össze a hatóanyagokat, hogy a minimálisra csökkentsék ezeket a mellékhatásokat.

Gyógyhír Magazin