-A szakmaiságán túl miért az anyasága a második dolog, ami valakinek Önről eszébe jut?

Nagyon megható, ha így van. Nekem tényleg a családom és a munkám a mindenem. Volt előttem egy tökéletes anyai minta: gimnazista is Orosházán voltam, azalatt majd egyetemi felvételi előtt is anyukám buzdított, támogatott. Sokat köszönhetek neki, a tanulmányaim alatt is tökéletesen velem volt. Két lányom van, Réka 28 éves fogorvos, Anna gyógyszerész, most kapta a diplomáját tavaly nyáron, szintén Szegeden – nagyon büszke vagyok rájuk. 2017. január 1-től a törvény szerint az üzemeltető gazdasági társaságban lévő tulajdonosok több mint a fele gyógyszerész kell, hogy legyen: mi rendben vagyunk, hiszen már Anna is velünk dolgozik.

-De az egész család egészségügyis, ugye?

- A szüleim és az apai nagypapám orvosok, anyai nagymamám gyógyszerész. Sőt, a nagypapa a háború előtt drogérista volt – ma már nincs is ilyen foglalkozás. Drogériát vezetett és kozmetikumokat készítettek. Nagymama sokat mesélt arról, hogy a 30-as években hogyan készültek a kölnivizek, arckrémek. 1944-ben, amikor jöttek az oroszok, elmenekültek, mikor visszatértek, kifosztva, tönkretéve találtak mindent. Rendbe hozták. Épphogy beindították a boltot, jött az államosítás. Mindenük elveszett, az életük munkája. Felfoghatatlan volt, hogy egyik napról a másikra semmi se maradt. Nagypapa kemény ember volt, de akkor leborult és zokogott. Mindig is el tudtam képzelni, hogy ez milyen rettenetes lehetett, de mikor saját patikám lett, akkor gondoltam bele igazán. 

- 2004-ben jött Önnel szembe a nagy lehetőség: eladó volt egy patika…

- Egyedül nem mertem volna belevágni, a férjem buzdított, azt mondta: „tiéd a szakma, enyém a gazdasági terület” – és ez 13 éve így is van. Akkor túl nagynak éreztem a kihívást, ki kellett mozdulnom a komfortzónámból. Túlélve a nehéz időket, a válságot, a patikaliberalizációt, a konkurens patikák megjelenését, mégis itt vagyunk, és tudunk értéket adni. Kollégáimmal csapatot alkotunk, meg akarjuk őrizni az identitásunkat, arculatunkat. Az ars poeticánk, hogy amolyan családiasan egy kicsit mást adunk, mint a többi patika, és sokkal személyesebbet. A pályaválasztásnál nem volt tudatos bennem, amiben ma már biztos vagyok és nagyon hálás is: olyat tehetek, ami örömet okoz; segíteni a szenvedő, elesett, sokszor kétségek között lévő embereknek - szakmailag, emberileg a maximumot kihozva magamból. A beteg ember sokszor türelmetlen, erre nekünk sok szeretettel, megértéssel kell reagálni. Mi vagyunk az utolsó láncszem, mi adjuk a gyógyszert a beteg kezébe és ez felelősség. Egy bibliai idézet jut az eszembe: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” Az egészséges lelkű ember szereti, ápolja saját testét, lelkét – legyen akkor ugyanez az igény bennem mások iránt is. Van egy fiókpatikánk Kardoskúton, 1000 fős település 6 km-re tőlünk. Ott is fontos a személyesség, jó látni ugyanazokat a kedves arcokat, akik bizalommal jönnek hozzánk.

- Miről szól a szabadidő?

- Szeretek kertészkedni, hetente kétszer járok tornára, és utazunk. Ezen a héten is egy háromnapos városnéző túrán voltam a férjemmel, ami aktív kikapcsolódás volt. Az otthonom és a patika között telnek napjaim, ami autóval csak öt perc, kényelmes, ideális, mi kell egy nőnek, anyának ennél több.

„Első nagy példaképeim az egyetem oktatói között voltak, ők munkálták ki benne a pontosságot, igényességet, személyiségük, szakmaszeretetük fiatal lányként nagy hatással volt rám, felnéztem rájuk. Köztük is kiemelkedő volt számomra id. dr. Regdon Géza és felesége, akik a gyógyszer technológia rejtelmeibe vezettek be."

Volencsikné dr. Fazekas Anikó

1988-ban a Szegedi Tudományegyetem  Gyógyszerésztudományi Karán végzett, 2001-ben szerzett szakképesítést, ma Orosházán a Szent István Patikát vezeti.

Gyógyhír Magazin