Mielőtt megpróbáljuk megválaszolni a kérdést, érdemes tisztázni, miként képes szervezetünk (bizonyos határokon belül) a környezet hőmérsékletének változásai dacára megőrizni a saját hőmérsékletét – vagyis hogyan működik hőszabályozásunk.

A meleg ellen testünk elsősorban az erek tágulásával és verejtékezéssel védekezik, vagyis egyrészt az artériákban megnövekszik a véráram, a vér így eljut a bőrfelszín hajszálereibe, és az így keletkező hőveszteség hűti a szervezetünket. Másrészt túlzott melegben a bőr alatti mirigyek verejtéket termelnek, ami az izzadságvezetéken és a pórusokon keresztül a bőrre kerül, és elpárolgásával hőveszteséget okoz. Harmadrészt melegben ellazulnak a bőrfelszín alatt azok az apró izmok, amelyek a szőrtüszők mozgásáért felelnek. Így a szőrszálak a testünkön lelapulnak, vagyis nem akadályozzák a légmozgást a bőr felett, ami szintén hőveszteséghez vezet.

És hogy mi történik olyankor, amikor a hideg ellen kell védekeznünk? A bőr alatti mirigyek nem választanak ki verejtéket, a bőr alatti kapillárisok összehúzódnak, hogy a szervezetben tartsák a hőt. A szőrtüszőkhöz kapcsolódó izmocskák pedig megfeszülnek, így a hozzájuk tartozó szőrszálak felemelkednek, a közéjük rekedt levegő pedig egyfajta szigetelőrétegként szolgál testünk körül. Az izmaink pedig remegni kezdenek, ami hőtermeléssel jár.

Bár egyszerűnek tűnnek, a fenti folyamatok vezérlése meglehetősen bonyolult, az izmok például agyunk hipotalamusznak nevezett részétől kapják a parancsot a remegésre. Összességében elmondhatjuk, hogy az ideg- és a keringési rendszer, a mirigyek és más szervek összetett együttműködése kell ahhoz, hogy testünk megőrizze az optimális működéséhez szükséges hőmérsékletét – és ezzel a képességgel a csecsemők szervezete az első 6 hétben nem rendelkezik.

Óvatosan a kisbabákkal!

Ezzel a kérdés egyik felét már meg is válaszoltuk: a kisbabák nem edzetté válnak a hűvös környezetben, hanem meghűlnek. Ez nem jelenti, hogy hidegben nem vihetjük őket levegőzni a szabadba. Ha az arcuk, kezük lehűl, az mindaddig nem probléma, amíg a takaró és a kabát alatt kellemesen meleg marad a testük. Bármilyen alaposan is bugyoláljuk be azonban őket, érdemes megfogadni a következő ökölszabályt: a nyáron született babákat 2 hetes, a télieket 6 hetes koruk körül kezdjük levegőztetni a szabadban.

Még mindig az újszülötteknél maradva még egy tanácsot hallhatunk gyakran a védőnőktől: ugyancsak a kicsik kialakulatlan hőszabályozása miatt célszerű mindig egy réteggel több ruhát adni a babákra, mint amiben mi magunk kényelmesen érezzük magunkat. A gyerekszoba hőmérséklete a szakértők szerint akkor ideális, ha napközben 22-25, éjszakára pedig 21-22 fokos. Az eszményi hőmérsékletet persze nem mindig lehet biztosítani, a nyári melegben, vagy télen a távfűtéses lakásokban akkor érzik magukat komfortosabban a kicsik a hálószobában, ha vékonyabb takarót, könnyebb ruházatot adunk nekik.

Éghajlat- és kultúrafüggő

Ahogy cseperedik a gyerek, úgy alkalmazkodik hőszabályozása, hőtermelése és hőleadása a külső környezeti körülményekhez. A bölcsődékben, óvodákban sokszor hűvösebb időben is a szabadban altatják a gyerekeket, persze alaposan bebugyolálva, és sokan otthon is a balkont, teraszt, kertet választják a fűtött lakás helyett.

Természetesen éghajlattól és kultúrától is függ, milyen hőmérsékletet érzünk komfortmosnak. Észak-európai országokban nem ritka, hogy a gondosan felöltöztetett apróságokat olyankor is órákig hagyják a szabadban, amikor röpködnek a mínuszok – ezzel szemben itthon a védőnők azt javasolják, mínusz 5 fok alatt inkább bent altassuk a kicsiket, és inkább gyakori szellőztetéssel biztosítsunk nekik friss levegőt. De hogy a felnőttek világából is mondjunk egy példát: sok Angliában, Németországban dolgozó fiatal panaszkodik arra, hogy a briteknél a házakat sokszor csak egyrétegű ablakkal látják el, a német középületeket pedig jellemzően soha nem fűtik 18 foknál melegebbre – hogy aztán itthon az elviselhetetlenül túlfűtött magyar lakásokra panaszkodjanak…

P. B.

Gyógyhír Magazin