

A fiataloknál megtapasztalható depresszió nem új jelenség, de diagnosztizálása már az. Hiszen a korábbi generációk is ugyanúgy szenvedtek a testi változások, a pattanások okozta szégyenérzettől, ugyanúgy szorongtak, ugyanúgy keresték önmagukat, mint a maiak. Csakhogy akkoriban természetesebb „túlélési” praktikák, bevált módszerek voltak, leginkább a szülő intő szava: „túl leszel rajta”.
A változó világban azonban az elmagányosodás általános jelensége, a társas magány, mint fogalom létezése hatással van a fiatalokra is. A technika fejlődése még jobban rásegít a társas magány jelenségének általánossá válásához. Tari Annamária Z generáció című könyvében pontos „kórképet” ad a tinédzserek problémáiról, és igen plasztikusan foglalja össze a jelenlegi helyzetet, amikor a címben jelzett metaforát használja. A tini depresszió világjelenség. A National Institute of Mental Health több olyan adatgyűjtést és elemzést is végzett, melyek az okokat kutatják és rámutatnak a tünetekre. Tanulmányukban kiemelik, hogy a szomorúság és a depresszió nem ugyanaz. Ha szomorú vagy nyűgös leszel egész nap - mindenki érez így néha, hiszen vannak nehéz napok. Iskola, család, baráti dráma, kevés alvással megtűzdelve túlterhelhet bárkit. És még hormonok is közbeszólhatnak. Az ilyesmi néhány napon belül elmúlik. A depresszió azonban sokkal intenzívebb szomorúság érzet, amely reménytelenséggel, haraggal, frusztrációval is társul és eltarthat hetekig, akár hónapokig is. Nehéz így normálisan működni, koncentrálni, motiváltnak lenni. Még a legjobb barátaidat sem akarod így meglátogatni. A depresszió miatt úgy érzed, elég nehéz élvezni az életet, sőt, egy - egy napot is elég nehéz átvészelni – fogalmaznak a NIMH szakemberei. A jelek hamar felismerhetőek. Tipikus például, ha a fiatal érdektelenséget mutat olyan dolgok iránt, ami azelőtt örömet adott. Intő jel a súlyvesztés diéta nélkül, vagy éppenséggel a súlygyarapodás. A depressziós fiatal nehezen tud elaludni és nem alszik jól, vagy elég mélyen, vagy épp túl sokat alszik, lassabban mozog, vagy beszél, mint szokott. Jelentkezhet nyughatatlanság, fáradtság – mintha egyáltalán nem lenne energiája az embernek. Gyakran koncentrációs nehézségek is tapasztalhatóak, vagy éppen döntésképtelenség. A fiatal értéktelennek érzi magát és megmagyarázhatatlan bűntudattal küzd. A depresszió gyakran együtt jár más mentális betegségekkel, mint például a túlzott aggodalmaskodás, az étkezési zavarok drogok használata, alkoholizálás. A tanulmány rámutat arra, hogy a tünetek megtapasztalása és felismerése után a legfontosabb lépés, hogy a fiatal vegyen erőt magán és beszéljen valakivel. Ez lehet szülő, gondviselő, tanár, tanácsadó, orvos, de hívhat valamilyen segélyvonalat is. A lényeg az, hogy merni kell segítséget kérni, krízis helyzetben pedig, ha a depresszió annyira erős, hogy azt érzi a fiatal, hogy akár árthat is magának – ne késlekedjen mentőt hívni. Az akut helyzet elkerülésére azonban éppen a felnőtt társadalomnak kell jobban felkészülnie. A jeleket látva irányítsuk a fiatalt szakemberekhez: a háziorvos a legkézenfekvőbb, jobb, ha ő dönti el, merre induljunk, illetve megállapíthatja, hogy a tüneteknek nem más, szervi oka van esetleg. Biztassuk a fiatalokat arra, hogy legyenek magukkal türelmesek, ne várjanak azonnali javulást. A napi testedzés, az elegendő alvás, időtöltés a természetben, egészséges étkezés – ezek mind-mind hozzájárulnak a mielőbbi javuláshoz. A szakemberek azt javasolják, mondjuk el tinédzser gyermekünknek, unokánknak : a depresszió nem a te hibád, ne okold magad, de vedd a harcot ellene!
Vincze Kinga