– Számos gyógyszerész van a családjában, mégis vannak, akik úgy gondolják, kacskaringós úton jutott el ehhez a hivatáshoz.

– Én azt szoktam mondani, egyenes volt az utam. Eredetileg építészmérnöknek készültem, de azt túl statikusnak találtam. Azután autómérnök akartam lenni, de a gimnázium utolsó éveiben úgy gondoltam, nem ezzel akarok foglalkozni, hiszen egy autó már akkor is egyszerűnek tűnt. Az emberi szervezetet mint „biomechanikus gépet” már elég bonyolultnak gondoltam, hát így kezdődött ez a szerelem.

− Orvos is lehetett volna. Miért nem azt választotta?

– Lehettem volna, de a szülői példa és a kémia szeretete inkább abba az irányba mozdított, hogy gyógyszerész legyek. A kémiai anyagokkal, a gyógyszerekkel történő gyógyítás – vagy talán „programozás” – jobban vonzott. Édesapámnak is volt szakterülete a gyógyításban, amit talán én is „örököltem”, és remélem egészen jó is vagyok ezen a területen. A betegek az elmúlt idők változásai miatt inkább boltosoknak tartanak minket, de vallom, hogy a gyógyszerész nem egyetemet végzett boltos, hanem hatalmas tudással felvértezett egészségügyi szakember, aki maximálisan érti is, amit csinál.

− Megjelenik ez a hozzáállás a napi munkájában?

– Abszolút. Én úgy gondolom, a gyógyszerésznek személyesen és valódi szakemberként ott kell lennie a patikában. Észre kell vennie az esetenkénti hibákat, ajánlania kell kiegészítő terméket, vagy mást, mint amit a beteg eredetileg keresett. Én a hozzánk járó betegek 90 százalékát ismerem, rendszeresen beszélgetek velük.Elmondják a tüneteiket, kérnek valamit, amire legjobb tudásom szerint adom a megfelelőt. Persze van, amikor azt kell mondani, forduljon orvoshoz.

− A felesége is gyógyszerész, együtt dolgoznak. Általában nem ezt tartják a boldog házasság titkának.Önök hogyan boldogulnak?

– Huszonöt éve vagyunk együtt, abból több konfliktus származott, hogy nem vagyunk együtt, mint hogy igen. Mind a ketten nagyon nyakasak vagyunk, de megtaláljuk a módját annak, hogy együtt és ne egymás mellett éljünk.

− A gyerekeik gyógyszerészek lesznek?

– Két fiam van. A nagyobbik 17 éves, a kisebbik pedig 12. Mindkettőnek vannak elképzelései, és az sem meglepő, hogy felmerült ez a lehetőség, hiszen több generációs gyógyszerészi példa van előttük. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

− Van-e a szakmáján kívül másik hobbija is?

– Van, több is, polihisztor-szerű embernekt artom magam: ha kell, villanyt, autót, bútort szerelek, és még sorolhatnám. Szeretek sportolni: síelek, és nagy bánatom, hogy a sziklamászást egy baleset miatt abba kellett hagynom. Sokat biciklizem, főleg földutakon. Az autók iránti vonzódás fiatal koromból maradt meg. Nagyon szeretem a fizikát, a matematikát, eddig megoldatlan problémákon töröm a fejem, ami talán segít a betegségek felismerésében. A legkedvesebb hobbim talán az emberi kommunikáció.

Gyógyhír Magazin