

Válaszol: Dr. Szabados Péter főorvos, fejlődésneurológus, inkontinencia szakértő
Inkontinenciának a hólyag tárolási vagy ürítési zavarait nevezik. A nyugati kultúrákban a népesség 8-10%-a szenved tőle, de jóval nagyobb számokról is hallani. Tíz páciensből nyolc nő, s 80 év felett már 80%-os érintettségről számolnak be. Szerteágazó okok miatt a tünet minden életkorban más, ezért öt különböző szakképesítésű orvos „kénytelen” foglalkozni vele – gyermekgyógyász, szülész, urológus, ideggyógyász, geriáter –, és ezek csak a saját területükön jelentkező típusokban szereznek jártasságot.
Így nemigen találni valódi szakértőt e téren, pedig a nagy szám miatt talán külön szakvizsga sem volna felesleges. Az inkontinencia formái közül a terhelésre kialakuló, a hólyag összehúzódása nélkül fellépő, kezdetben kisebb mértékű vizeletvesztés a leggyakoribb – ezt hívják némiképp megtévesztően stressz inkontinenciának – de létezik még legalább négy további típus is, illetve ezek kombinációja.
Stressz inkontinenciában mik a leggyakoribb kezelések?
• Gyógyszeres kezelés a hólyag összehúzódásának gátlására – sajnos általában nem eredményes.
• Tréning a medencefenék izmainak erősítésére (az érintettek túlnyomó többsége felszólításra megfelelő erővel képes visszatartani a vesztést).
• TENS elektroterápia a hólyagizomzat megerősítésére (nem áll fenn részleges hólyagbénulás).
• Műtétek a terhesség alatt megnyúlt hólyagfelfüggesztés rendezésére.
• Lézerkezelés a szalagok felmelegítésével kiváltott regeneráció elindításával a hólyag eredeti pozíciójának visszaállítására.
A fentiekből látható, hogy a probléma sokkal bonyolultabb annál, hogy egyszerű beavatkozásoktól tartós megoldás történjen. Az egyetlen járható út, hogy részletes kivizsgálás történjen urodinámiás vizsgálattal, ami után meg lehet választani a legtöbb eredményt ígérő kezelési módot olyan szakembertől, akinek van tapasztalata az összes típusban.